Negyvenedik hét

Január 10.
Haskörfogat: 97 cm.

Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy még a 40. héten is magamról kell írnom, a babánk helyett... Mert pöttömkével még mindig össze vagyunk nőve. Hiába minden erőfeszítésünk, nagyon jó neki odabent, a mami hasában. :)

Sokan mondják persze, milyen szerencsés vagyok, hogy full terminusban ki tudtam hordani a bébit. Vagy nyugtatnak, hogy nemsokára úgyis kint lesz, csak még nincs itt az idő... Minket viszont szorít a határidő... Vasárnap óta túlhordok! Nagyon nem akarok szülésindítást, és ettől a héttől kezdve bizony ketyeg az óra. Még van 6 napod kislányom, hogy magadtól kibújj, különben a doktor bácsi fog kiszedni onnan!
Nemcsak kimondhatatlanul türelmetlenek vagyunk már, -és szadista-mazohista módjára akarjuk, hogy fájjon nekem,- de ez az egész várandóságosdi kezd egyre "terhesebb" lenni. Nagyon fárasztó, nagyon kényelmetlen és néha nagyon fájdalmas.
Pöttömke már olyan nagylány lett, hogy minden mozdulatát, rezdülését megsínylem. A szokásos fenékkinyomásával úgy érzem szétszakít, rúgásairól nem is beszélve. Az olyan, mintha kést szúrnának az oldalamba. Nem tudom, hogy ez normális e, mert nekem bizony azt mondták, ilyenkor a magzat már nem mozog annyit... Hát tessék! Az én gyerekemnek nem számít a szűkös hely. Fejecskéje is már annyira lent van, hogy Adam karjába kapaszkodva igazi pingvinek módjára totyogok. Újdonság még nálam, hogy vérzik az orrom, és a duzzadt ujjamról is már egyre nehezebb lehúzni a gyűrűt. Ráadásul a gyomorégésem is visszatért. Semmi kétség, a végét járom...

Remélem a placentám jól bírja a túlhordást, mert ultrahangozni már nem fognak. Szabvány szerint itt mindenkinél egy hét a várakozási idő. Reklamálnom persze lehet, de ez már nem ér meg nekünk több száz dollárt.
Vasárnap tehát Pitocin-t (az Oxitocin márkaneve Amerikában) fognak az ereimbe tolni, hacsak addig nem sikerül természetes úton megindítanunk a szüléset. Nos, mi ezeket az otthon elvégezhető praktikákat próbálgattuk egész hétvégén. (Láthatóan eredménytelenül... De még nem adtuk fel!) Az én tapasztalataim alapján az otthon elvégezhető szülésindításnak, -cél elérése szempontjából- két nagy csoportja van: Az egyik amikor a gravitáció segítségével próbáljuk a babát egyre lejjebb tolni, és a méh izmait beindítani. (Például: sok séta, labdán rugózás, fekvő rendőrön áthajtás...stb.) A másik pedig a gyomor "sokkolása" különféle ételekkel. (Például: főszeres kaja, ananász, gyógynövény teák, olajak...stb.) Sajnos kevés olyan trükk van, ami a szülést igazán beindíthatja, vagyis Oxitocint termelésre serkentheti a szervezetet. De ilyen például a Caulophyllum homeopátiám, amit már a 36. hét óta szedek. (Hiszem, hogy neki köszönhetem a 3-4 centis méhszájamat is!)

Panaszkodhatnék, hogy már napok óra mindenki kíváncsiskodásaival "zargat", de inkább arról mesélnék, hogy a közvetlen környezetem mennyire próbál segíteni. Pénteken Traciék vacsorázni hívtak minket. Beültünk a mexikói étterembe, hogy valami jó kis fűszereset ehessek, majd körbe sétáltuk az egész bevásárlóközpontot. Mindezt persze guggolásokkal megtoldva... Hogy zavaromat leplezzék, Traci és Adam is velem együtt térdelt. :) Az emberek kíváncsian néztek ránk, mi meg nevetve szóltunk vissza, hogy csak a babát akarjuk kimozdítani. :) Ezután hazamentünk filmet nézni, ahová barátnőm egy hatalmas ananásszal érkezett. Alapjában nem ehetek ebből a gyümölcsből, mert hasfájást okoz, ám ez most kicsit sem érdekelt. A cél érdekében bármit elven bevágtam 3 szeletet. (Rosszul is voltam aznap éjjel.) Ezekkel a fűszeres és beleket megindító ételekkel amúgy is óvatosan kell bánni, mert hasgörcsöket, hashajtó hatása pedig kiszáradást is okozhat.
Megemlítenék még egy új módszert, amit nemrég vetettük be, ez pedig a masszírozás és az akupunktúrás pontok nyomkodása. (Bővebben itt, akit érdekelnek a részletek.)

Mindenki furcsán néz rám, amikor annál a kérdésnél, hogy vannak e kontrakcióim, azt felelem, hogy keményedik a hasam, de nem nevezném fájásnak. Tudom, hogy lesznek ennél erősebbek is, de egyenlőre jól tűröm. És bátran kijelenthetem, hogy a szüléstől sem félek. Hiszen azzal csak ártanék magamnak. (Ráérek majd idegeskedni a kórházban. :))
A szülésfelkészítőn úgy tanították: ha már annyira fáj, hogy járni-beszélni nem tudsz, akkor eljött az idő... Most is húzódik a méhem, úgyhogy megyek, sétálok egyet... Majd jelentkezem! ;)

Pöttömke lak, ahol már az utolsókat rúgja:


Pöttömke fejlődése:
Hossza: 48 cm.
Súlya: 3,4 kg.

A magzat megérett a méhen kívüli életre.
A kismamáknak nem több mint 5%-a kerül a szülőszobába a kiírt időpontban. Különösen az első terhesség esetén fordul elő, hogy a baba akár két héttel is tovább lebzsel a méhben.
A magzatról eltűnt a magzatmáz nagy része, testének hatodát pedig zsír teszi ki. Ha tovább hordod a szíved alatt a bébit, már nem nő nagyobbra, viszont még hízik egy kicsit: hetente tíz dekát.
A haja és a körme tovább nő, illetve - magzatmáz hiányában - a bőre egyre ráncosabb lesz.