Kiegészítők: Mobile & Bedding

Csak azért írtam őket angolul, mert fogalmam sincs a Mobile-nek mi a magyar neve. Kiságy oldalára szerelhető zenélő-forgó játék, vagy babatornászó (?). A Bedding pedig az ágynemű. Most erről a két kiegészítőről ejtenék pár szót.

Mi az alábbi képen látható ágynemű kollekciót választottuk. A kutatás nagyon nehéz volt, mert a legtöbb ilyen babahuzatok nagyon színesek és cifrák. A lila-fehér sem épp a legfelkapottabb színpár. Nekünk az apró minták helyett a nagy, és egyszerűbb rajzolatú grafikák tetszettek.
A leírtak alapján ez a CSNBaby weboldalán talált szettet mintha csak nekünk találták volna ki.
A teljes babaszoba kollekcióból természetesen lehet külön darabokat is rendelni. Mi a 4 darabos ágynemű szettet elégségesnek tartottuk. Ez pedig az alábbiakat tartalmazza: paplan (comforter), lepedő (filled sheet), rácsvédő (bumper), és a matrac alá való díszlepedő (crib skirt).



Ezek a szokatlan, lógó bigyók pedig a modern babatornászók lennének. Nekünk nagyon tetszik. Legfőképp maga az ötlet, hogy ezek az elemek nem a kiságyra vannak felfüggesztve, hanem a mennyezetről lógnak afölé. A damilszerű, láthatatlan madzagok pedig még izgalmasabbá, érdekesebbé teszik a játékot.
Persze ilyet boltban még sehol sem láttunk, és ha létezne is, biztos szép borsos ára lenne, ezért a legegyszerűbb ha mi magunk készítjük el. Úgy legalább a stílusunkhoz is tökéletesen passzolni fog. (Sötétlila szabálytalan négyzeteket képzeltünk el.)



Szeretném majd ezeket is gyakrabban cserélgetni, mert például nekem az alsó képen látható Mobile-ok is nagyon tetszenek. Az újszülöttek az első napokban, héten még úgysem látnak tisztán, a kezdetekben pedig leginkább a formák és kontrasztok kötik le a figyelmüket. Állatfigurákat és egyéb játékokat érdemesebb később mutogatni nekik. Szerintem.

Sausage Fest

Két héttel ezelőtt Richard szülei eljöttek Idaho-ból, hogy meglátogassák a családot, és engem megismerjenek. A nagyszülőkkel péntek este kilátogattunk az éppen akkor aktuális városi rendezvényre, majd ott egyből meg is vacsoráztunk.
A kolbász fesztivál leginkább az európai (német) Oktoberfest-re hajaz. Persze nagyon leegyszerűsített és miniatűr változatban. Az ötletgazda egy Kennewick-i magániskola, akik ezzel a rendezvénnyel igyekeznek minél nagyobb anyagi támogatáshoz jutni. Így szeptember végén pedig mi is lehetne találóbb egy "sör (kolbász) fesztiválnál".
Az esemény nem újkeletű. Az a rengeteg kilátogatott -szórakozni és enni vágyó- ember a bizonyítéka, hogy ennek a fesztiválnak bizony évről évre nagyobb a sikere. Pedig -egy-két komolyabb szponzortól eltekintve- a rendezők és árusok nem mások mint civil szülők és tanárok. Ki-ki beállt a maga kis bódéja mögé és árulta a friss termékeit. A hatalmas kolbászos házikó mellett lehetett még kapni kukoricát és egy fánkszerű édességet, ami az elefántfülhöz hasonlított a leginkább.
Az iskola igazán kitett magáért. A kifüggesztett zászlókkal, fafaragásokkal, címerekkel és festett fatáblákkal próbáltak igazi középkori hangulatot árasztani. A felettünk felállított színes sátorral és a hosszú fapados (most így visszagondolva nem is padok, hanem székek voltak) asztalokkal pedig a sörfesztiválos feelinget igyekeztek az iskola szűk udvarába zsúfolni. Nem mellékes (csak számunkra volt most az) a tornateremben kialakított söröző rész sem. (Alkoholt ugye "nyilvánosan" senki sem ivott.) Érdekes. Míg az Oktoberfesteken a sör a fő attrakció, addig ezt itt a háttérbe szorították. A színpadon diákok zenekara vidám dalokat játszott, az emberek pedig hosszú sorokba állva várták türelmesen vacsoráikat.

Mi is egyből szétszéledtünk. A fiúk a kolbászos pulthoz próbáltak hozzáférni, mi meg anyósommal kukoricát venni indultunk. Szép nagy aranysárga darabok voltak. Itt egy kicsit had meséljek a helyi ízekről. Washington állam messze földön híres finom, édes és bőséges kukoricaterméséről. És amikor az mondom édes, akkor mindenki felejtse el az európai kukoricát. Ennek itt olyan az íze mintha mindegyik darabot legalább 2 hónapig mézben áztatták volna. Pedig megkérdeztem, nincs édesítve, így teremnek. Ennél már csak az érdekesebb, hogy mindegyik kukoricacsövet főzés után olvasztott vajba mártanak, és úgy tálalják. (Emiatt nekem külön szólnom kellett, hogy az enyémet ne vajazzák meg. Egyszer már kipróbáltam, és nem ízlett.) Ezután jönnek rá a fűszerek: só és bors(!). Én sósan szeretem... Mármint a nekem normál kukoricát. De ez itt olyan édes, hogy nemcsak sózva és vajasan ad furcsa ízt, de még önmagában is tömény. A boltban szerencsére kicsit enyhébbet lehet venni, de azok is távol vannak a megszokott otthoni kukoricáktól.

Na, de vissza a fesztiválra. Miután anyósommal beszereztünk pár kukoricát, következhetett a helyvadászat. Szerencsére -bár szűkösen-de találtunk egy üres lyukat. A fiúk is hamarosan megérkeztek a kolbászokkal és következhetett a majszolás. De a kolbászt sem úgy képzeljétek el, hogy papírtányér, kenyérszelet, kés, villa, mustár és ketchup...Hanem hot-dog!...Jó nagy virslivel a közepén. :) Viszont meglepő módon lehet hozzá kapni savanyú káposztát. Végre egy hazai íz.
Szóval miután bevágtam a hot-dog-ot és a mézízű kukoricát, a srácok hoztak még egy tányér fánkízű desszertet, vaníliamártással. Na azzal már nehezen küzdöttünk meg, de végül egy kis kólával az is lecsúszott.
Hogy ledolgozzuk a nehéz vacsorát, elnéztünk a focipálya (?) területére kiállított játszórészlegre. Ennek is olyan vásári hangulata volt. Lehetett célba lőni, kosarazni, csirkét kosárba hajítani, üres üvegekre karikákat dobni, valamint lufit, játékokat, maskarákat és édességeket vásárolni. Mi ezt mint ilyen sorrendben ki is próbáltuk. A "mi" alatt Cannon-t kell érteni, a család többi tagja csak szurkolt.
Összességében egy jót ettünk és szórakoztunk. Amikor meg már kezdett hűvösebb lenni, hazaindultunk. Hétfőn hivatalosan is véget ért a nyár...

Huszonötödik hét

Szeptember 27.

Haskörfogat: 89 cm.

Erre a hétre sajnos csak panaszolni valóm akad:
-A hátsó fogamnak letört a harmada. :( Nem haraptam rá semmi keményre, szerintem ez a terhességemmel jár, pocaklakóm egyszerűen elszív tőlem mindent. Talán még több kálcium tartalmú ételt (vagy esetleg pezsgőtablettát) kéne fogyasztanom, hogy megvédjem a fogaimat. Szerencsére nem fáj, várok a novemberi fogászati időpontunkig.
-Megfáztam. Minden először egy enyhe torokfájással kezdődött, majd következett három nap orrfolyás, fejfájás. Meg is ijedtem, nehogy belázasodjak, mert az nagyon nem tenne jót a babának. Kúrálgattam hát magam, ahogy csak tudtam, hisz semmi gyógyszert nem akartam beszedni. Vettünk koffeinmentes gyógyteát, meg C vitamin cukorkát. Mára már úgy néz ki kilábaltam a náthából. Nem tudom mitől lehetett, bár az éjszakák kétségtelenül hűvösebbek már. Jobban kell vigyáznom magamra.
-Fáj a mellkasom. Vagy a nyelőcsövem, vagy a gyomorszájam...Fogalmam sincs mitől lehet, de ez a mellkasi szúró nyomás sokszor az őrületbe kerget. Azt tudom, hogy a méhem egyre jobban kúszik felfelé, összepréselve minden belső szervem, a tüdőmmel együtt. Most próbálok közvetlenül lefekvés előtt nem enni, hogy a gyomrom már ne emésszen, amikor vízszintesbe kerülök. Ez egyenlőre bevált, bár tudom magamról, hogy ez a tünet sokszor pszichés is szokott lenni. Ha túlságosan ideges, vagy izgalmi állapotba kerülök, elkezd feszíteni a mellkasom. Hát mi tagadás, tényleg van min agyalnom. :)

Hogy egy szuper izgalmas programról is hírt adjak: Ezen a héten szülésfelkészítő tanfolyamra megyünk! :) Hát bizony, már itt tartunk. Ennek is lassan eljött az ideje. Már nagyon kíváncsian várom!

A mesélésen kívül pocaklakó hallását zenehallgatással is kényeztetjük (fejlesztjük). :)
A rádiózás mellett igyekszünk pöttömkével minden nap "komolyzenei félórát" tartani.
Rengeteg helyen olvasni ugyanis, hogy a különböző muzsika, különféleképp hat a magzatra, fejlesztve ezzel érzékszerveit. "Megfigyelések tanulságai arra hívják fel a figyelmet, hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel, mozgáslehetőséggel, illetve azok élményével rendelkeznek születésük után lelkileg kiegyensúlyozottabbak lettek, hallásuk érzékenyebb, beszédfejlődésük is gyorsabb lett." (Mélykútiné Dietrich Helga tanulmánya)
Ezen kívül ha a babának a megszületése után lejátsszuk az anyaméhben hallott dalokat, akkor attól megnyugszik. Ajánlott zeneszerzők: Mozart és Vivaldi. Találtam pár listát babáknak való dalokból, és ezek között válogatva állítottam össze egy playlist-et. Leginkább Mozart-ot hallgatunk, miközben játékokat varrok. :)



Pocakfotók: (Ezen a héten szépen megnőttünk!)


Pöttömke fejlődése:
Hossza: 22 cm.
Súlya: 700 g.
A 25 hetes babánál már megfigyelhető a tipikus magzati póz.
Karjait a mellkasára hajtja, kezecskéit összeszorítja, térdeit pedig felhúzza. Mostanra kifejlődött az orra, kinyíltak az orrnyílásai, a bőre egyre kevésbé átlátszó.
Mivel tüdejében már kifejlődtek az erek, elkezdi gyakorolni a légzőmozgásokat. Rohamos fejlődésnek indul a gerinc szerkezete (a 33 csigolya, a 150 ízület és a mintegy 1000 szalag), erősödnek a csontok. A baba egyre mozgékonyabb. A keze ügyesebb, már ökölbe tudja szorítani őket.
Változások a kismamánál:
Mivel a méh egyre jobban nyomja a beleket, a gyomorműködést viszont a hormonok lassítják (hogy a babához minél több táplálék jusson), a kismama már nem tudja rendesen teleenni magát. Egy-egy nagyobb étkezés könnyen gyomorégést okozhat. Tanácsosabb ezért kisebb adagokban enni.

Babasarok project -2.rész-

Ha már a modern házakról és a belsőépítészeti stílusokról ilyen jól elbeszélgettünk, most megpróbálom pár ötlettel szemléltetni, mi milyen grafikákkal szeretnénk a baba bútorait kidíszíteni.

A már sablonossá vált sok sok színes, mesefigurás és állatkás dekorációk és bordűrök mellett úgy tűnik babaszobákba igen csak felkapottak lettek a fatörzs/faág motívumok. Ezek lombkoronái között néhol állatkák is megbújnak, valamint a bátrabbak (elszántabbak) akár -az egész szobát erdővé varázsolva- telefestik a falakat.
Ötletnek, bevallom nem is olyan rossz ez a fás stílus (persze csak szolidabb formában), de mi most valami modernebb, absztraktabb és "grafikásabb" motívumokban gondolkodunk... Ami kicsit elvont, komoly (nem annyira babás, gyerekes), ám mégis kislányos és vidám hangulatot áraszt. A falon még amúgy sem élhetjük ki magunkat, hiszen albérletben lakunk.

A grafika tehát valami ilyesmi lenne: Faágakra, virágszálakra hasonlító kacskaringós vonalak, néhol egészen apró állatkákkal, falevelekkel vagy virágokkal feltarkítva.



Adamnek jobban tetszene az egész élőlények (konkrét figurák) nélkül, de szerintem ennyi kell egy babaodúba. :) Kicsit elcsépelt, de nagyon szépek tudnak lenni a virágok és a lepkék. (A madarak nem tetszenek.) Jó ötlet még a katicabogár, bagoly(?), méhecske, mókus(?)... Tényleg egészen piciben, mint az alsó képen. Az egésznek a lényegek viszont, hogy egyszínű legyen (lila), és vékony vonalas.



Majd meglátjuk végül mit hozunk ki az egészből, valamint mennyi minden fér rá a kiságyra és a szekrényre. Amint Adam összebarkácsolta a kiságyat, jöhet a rajzolgatás. :)
Ezek, a további képen látható designok eltérőek, de nekem ugyanúgy tetszenek. Különben sem szeretnénk leragadni egy stílusnál, majd idővel újakat találunk ki, és cserélgetjük őket. :)



Később meg már pöttömkének is biztos lesz saját elképzelése, vágya, óhaja-sóhaja. :) Akkor meg már a szülőknek nem sok beleszólása marad a szobája kialakítását illetően. (Jaj, ez a kis balerinás motívum nagyon szép. :)) Kíváncsian várjuk két designerből milyen palánta cseperedik. :)

Little Lambkin

Harmadik plüssállatkám megvarrása közben azt is megtanultam, hogy a bárány angolul Lamb. Csak, hogy ti is tudjátok. :) Ez már egy kicsit összetettebb és nehezebb feladat volt, sok tapasztalattal... De a végén úgy tűnik egész pofás kis báránykát sikerült összeeszkábálnom. A szabásmintára ezen a blogon találtam rá. (Ha esetleg valaki szeretne egy ilyet gyártani. :))
A következő projectembe is belevágtam már. Az még bonyolultabb lesz...

Parade of Homes

Az elmúlt hétvégén tartotta kicsiny városunk, az immár hagyománnyá vált, és évenként megrendezett háznéző nyílt napokat. Az idei parádén 22 újonnan épített családi ház vett részt. A kiállításon több szempontból értékelik az alkotásokat, amelyek végén komoly nyereményeket kaphatnak a tulajdonosok. Külön nézik a exterior, az interior designt, a konyhát, fürdőszobát, nappalit,...valamint kivitelezés (Workmanship), látkép (Landscape) kategóriában is számos díjat kiosztottak.
A parádé különlegességét az adja, hogy ezek a házak valódiak, tehát nemcsak a bemutatóra készültek. Mindenki, aki ez évben házat épített magának részt vehet a kiállításon. Természetesen még beköltözés előtt, egy kicsit felpuccosítva a berendezést. Biztos vannak szabályok és feltételek, valamint többféle (nagyság szerinti) kategóriák. Mivel ezek a házak nagyrészt építkezési vállalatok, designer cégek, belsőépítészek és kivitelezők munkája, a parádé számukra tökéletes reklámozási lehetőség. Cégtábláik mindegyik ház előtt fel voltak állítva. Richardnak is van egy építési vállalkozása, néhány kuckó elkészítésében ő is részt vett.

Adammel összesen 6 házat néztünk meg. A többit azért hagytuk ki, mert egyrészt nagyon meleg volt aznap, másrészt hamar rájöttünk, hogy mindegyik ugyanolyan séma szerint lett megépítve és berendezve. Nem sok újdonságot és érdekességet láttunk, így hát hamar rá is untunk a nézelődésre. Egyetlen egy ház volt csak, ami viszonylag modern stílus szerint készült.
Ez volt az első hely, ahová ellátogattunk. A letisztult, kockaszerűen felépített ház már kívülről is designosan nézett ki. Nekem a bejárata tetszett a legjobban, ami csupán elcsúsztatott beton téglalapokból állt. Az ajtónál fogadóemberek vártak minket, lepecsételték a jegyünket, és megkértek, hogy vegyük le a cipőnket. A házba ugyanis -a parketták és járólapok védelme érdekében-csak zoknival, vagy/és talpra húzható zacskóval (sajnos nem tudom mi ennek a neve) lehetett belépni.
A parádén meglepően sok volt az érdeklődő. Nekem egyből az a furcsa érzésem támadt, amikor beléptem, mintha valaki házába járkálnék, illetlenül kutakodnék, nézelődnék. Pedig nagyon sokan voltak. Az emeletre is szinte csak úgy jutottunk fel, hogy közben az embereket kerülgettük. Érdekes... Én nem tudom, hogy ajtót nyitnék e több száz kíváncsiskodó számára, vadonatúj házamban. Pedig a miénk biztos nagyon designos lesz. :) Az oké, hogy mezítláb voltunk, de az emberek mindent összefogdostak, kinyitogattak, ...mindenhová leültek és bemásztak. Utánunk itt családok fognak élni, még ha néhány (csak a parádé kedvéért kirakott) dekorációt nem is tartanak meg.



A legszebb, és a legtöbb díjat elnyert ház valóban pazarul nézett ki. Óriási konyhája, nappalija, étkezője, külön boroknak fenntartott és hűtött "spájza" mellett a négytagú családnak egy hatalmas Play Room is készült. Az egész úgy nézett ki mint egy bár. Italos pulttal, székekkel, kandallóval, fotelekkel, játékgépekkel (!), biliárd asztallal, 7 falra szerelt plazma TV-vel, és még sorolhatnám. A tulajdonosokra itt találtunk rá. Jókedvűen, fennhangon trécseltek néhány ismerőssel, ügyet sem vetve arra, hogy közben idegenek nyitogatják a szekrényeiket, hűtőiket, titkos helyeiket. Hát biztos nem lesz itt nehéz életük...



A többi ház mind egy sablon szerint épült, amit kicsit sajnáltunk is, hiszen nem sokan mernek modern, divatos designt bevállalni... Vagy ízlésük nincs. Minden helyiség tele volt giccses, színes dekorációkkal.
De ami nekem a legtöbb helyen tetszett, azok közvetlenül a bejárat mellett lévő szobák, otthoni munkához, irodaként kialakítva.
Amit viszont nem díjaztam:
-szőnyegpadló mindenhol(!)
-100 féle díszpárna az ágyakon (amerikai szokás)
-idézetek, szavak, vicces mondatok a falon (amerikai szokás)
(Tetszenek ugyan a kiírások, de nem a falra festve, hanem inkább betűkockákból kirakva.)



Az egyik házban volt kislányos babaszoba, de igazából semmi hasznos ötletet nem találtunk. Adam viszont a garázsban annál érdekesebb látnivalóra akadt. Ha a házuk uncsi is, legalább szép autóik vannak. :)



Összesítésként tehát a parádén a vártnál gyérebb volt a kínálat. De elvégre egy amerikai kisvárosban vagyunk (nem pedig Milánóban), ennél többet én nem is vártam. Bár Adam szerint voltak évek, amikor gyönyörű házakat lehetett látni. Rajtunk a sor, hogy forradalmasítsunk! :)

Huszonnegyedik hét

Szeptember 20.
Haskörfogat: 88 cm.

Pöttömke napról napra aktívabb. Anyukája pedig élvezi a várandóságot. :)
Érzem, hogy fejlődik és nő, mert egyre erősebbeket rúg. Sőt, mozgásai mindig feljebb és feljebb érezhetőek a hasamban. Házikója is biztos tágul. De nem kifelé, hanem felfelé, a bordáim közé.
Aztán ezen a héten rájöttem, csuklik a babám. :) Bizony, nagylány lett már az én kis pöttömkém. Tudtam, hogy ez hamarosan be fog következni, de még abban nem voltam biztos, hogy erre, hogyan fogok ráérezni. Aztán egyik este az oldalamon feküdtem, és Adam is épp a hasamra tapadva kísérte a bébi ficankolását, amikor hirtelen igen erős és ritmusos lökésekbe kezdett. Ráadásul pont lent a húgyhólyagomnál. Nem volt valami kellemes, inkább vicces. Elképzeltem ahogy -a fejét a felső szerveimhez koppintva- csuklik. :)
Utánaolvastam, ez teljesen normális dolog. A tüdő fejlettségének a jele, mert így készül a kinti légzésre. Valamint mivel a rekeszizma még fejletlen, és a nyelés sem tökéletes, ezért csuklik már a hasban is.

Babakelengyék beszerzése is már folyamatban van nálunk. A kis ruhák vásárlást pedig kihúzhatjuk a listából, mert abból rengeteget beszereztünk már. Jaj, és, hogy mi lesz, ha mégis fiú??!!?? Ennek a gondolatával is sokszor eljátszunk. Akkor lilában lesz szegénykém 3 hónapig. :)

A kismamának néha egy enyhe reggeli vádligörcsön kívül nem sok panaszkodni valója van. Még van pár hetem a második trimeszterből. Ezt igyekszem kiélvezni, mert utána (állítólag) vége a gondtalan kismamás időszaknak.
Az okos nagy könyvem felhívta a figyelmem arra, hogy a dagadás és felhólyagosodás elkerülése érdekében igyekezzek minél kevesebb sodium (magyarul nátrium) tartalmú ételt fogyasztani. Ezek ugyanis feltartják a vizet a szervezetben. Ilyenek a készételek, és a só. Most vásárláskor ezt is mindig megnézem a dobozokon.

Azt már tudjuk, hogy a pocaklakó hall minket, és lassan ismerkedik a kinti zajokkal is. Hogy a mi hangunkat minél jobban megszokja, sokszor olvasunk fel neki meséket. Én magyarul, férjem pedig angolul. Mivel sajnos még nincs magyar mesekönyvünk, és a baba úgysem lát még, az interneten kerestem meséket. Most leggyakrabban innen, vagy a Hetvenhét magyar népmesék közül olvasok pöttömkének.
Adam inkább esténként szokott pocakomhoz a "Good night" könyvvel odakuporodni. Bár ezek jóval rövidebb történetek, a bébi szerintem így is nagyon élvezi, hogy apa hangját hallhatja. Ráadásul más nyelven. :)

Hasnövekedés erre a hétre (A mérős trikómba már nem is férünk bele.:)):


Pocaklakó fejlődése:
Hossza: 21 cm.
Súlya: 540 g (több mint fél kiló!).
A kisbaba elérte végre az életképes állapotot!!!
A 24. hét vízválasztó a magzat életében. A kis pocaklakó elérte végre az életképes állapotot. Ám ha most születne meg, akkor valószínűleg még (a születés kiírt napjáig) inkubátorban tartanák, mivel a tüdeje még éretlen. (De a koraszülött érkezése már szülésnek számít.)
Még csak ezen a héten kezd ugyanis fejlődni a surfactant (magyarul szörfaktáns). Ez azt jelenti, hogy a tüdeje elkezdi a tüdőhólyagocskákat belülről borító folyadékfilm termelését, mely majd a levegő légzésében segíti. Ez a bevonat (szörfaktáns) gátolja meg a hólyagocskák összetapadását és összezsugorodását kilégzéskor. A tüdő érettségének egyik jele, hogy a baba csuklani kezd odabent, amit mostantól egyre gyakrabban érezhetünk és egyidejűleg az emésztőrendszer fejlettségére is utal.
A belső füle, benne az egyensúlyozó szervvel ekkorra már teljesen kifejlődött, úgyhogy a bébi tisztában van vele, hogy mikor van fejjel lefelé vagy felfelé.
A fehérvérsejtek termelődése is megkezdődik, melyek a betegségek elleni küzdelemben játszanak fontos szerepet.

Family Newspaper

Cannon tanítónénije már az iskolakezdés első hetében bizony komoly házi feladatot adott ki. De nem a gyerekeknek, hanem azok családtagjainak... Family Activity címszóval. Egy nagy, napilag méretű családi újság címlapját kellett megterveznünk, és elkészítenünk. Cikkeket kellett írnunk, amelyek alapján az egész osztály megismerheti a tanuló családját. Az újságot szépen pofásan meg is kellett rajzolnunk, és képekkel illusztrálnunk.
Hatalmas volt a lelkesedés. Egy designerekből álló családnál ez izgalmas feladatnak bizonyult. Mindenki írt egy rövid cikket: Anyósom a fiairól ("My life without Emily" címmel), Richard a hokiról ("Life is Hockey. What could be better?"), Taylor a háziállatokról ("Life is better with Pets"), én pedig származásomról ("My new life").
Volt még családi fotónk, és egy-egy kép a hokiról, és McKinleyről. Valamint pocaklakó ultrahangképe és egy térkép is az előzetesek szekciójába került. A "Coming Soon" cím azt hirdette, hogy hamarosan megérkezik az új családtag, Cannon unokahúga. Sőt, egy kiemelt részben még egy versenyt is kihirdettünk: értékes nyereményt kap az, aki kitalálja a baba nevét. :)
A "Travel" rovatából megtudhatjuk, hogy Magyarország 5.485 mérföldre (8827.25km) van innen, valamint hogy a "Hockey Family" időjárás jelentésében mindig hideg van.
Adammel a múlt hétvégén megszerkesztettük, designoltuk az egész újságot, Heidi kinyomtatta, szerdán pedig prezentálásra került az iskolában. Olvassátok ti is!

Második játékunk, a zöld béka :)

Hamar elkészítettem a második állatkát, ami egy egyszerű, ám annál pofásabb zöld béka (akar lenni).
Csupán két anyagdarabot kellett kivágnom, összevarrnom, kitömnöm.. és már kész is volt. Ezúttal (a "recept" szerint) nem puha vattát, hanem babszemeket pakoltam a frog (béka) hasába. Feje tetején pedig két virágos gomb szolgálja a szemeit. Ezek az alapanyagok miatt zöld békuci nem lehet pöttömke "kézzel fogható" barátja (elég nehéz lett, és szemei is könnyen lerághatóak :)), így ő marad majd a polcon és onnan őrzi gazdiját. :)
Frog Úr szabásmintájára ezen a blogon találtam rá. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert tényleg nagyon egyszerű az elkészítése. :)

Szeptember 11.

Szomorú nap ez minden amerikai számára, még ha immár 8 éve is történt a tragédia. Ilyenkor az emberek igyekeznek megemlékezni és elgondolkodni...
A mi kis családunknak is van már miről megemlékezni... Ezen a napon lettünk férjemmel 9 hónapos házasok, és Adam pont tavaly ilyenkor ült repülőre, hogy engem Európában meglátogathasson és váratlanul megkérje a kezemet. Bizony, régi szép idők. :)

Na, de térjünk is vissza a jelenbe, hisz a csodás idők kicsit sem értek véget, és mi minden nap hálát adunk azért, hogy együtt lehetünk. Boldogságunkat csak a kis pocaklakó tudja felülmúlni.
Szóval, az idén (amellett, hogy reggel első dolgom volt kirakni a zászlónkat), ma tartották a szezon előtti első városi hokimeccset.
Adam nagyon izgatott volt, hisz már hónapok óta nem jártunk a hűvös arénában. Cannon is velünk tartott. Ám sajnos az American's új játékosai már elsőre csalódást okoztak nekünk. Reméljük azért idővel magukhoz térnek, és sok sok győzelmet hoznak a városnak.
Meccs után anyósomtól kaptunk egy baby girl American's kis sapkát. :) Annyira nem pici, pöttömke fejére még az idei szezon alatt biztos nagy lesz, de így már legalább igazi szurkolóként vonulhat ki a lelátóra. :)

Babasarok project -1.rész-

Az alábbi két bútordarabot vásároltuk az Ikeába, amikor legutóbb Seattle-ben jártunk. Egy fehér egyszerű kiságyat, ami három szinten állítható, és egy fehér négy fiókos szekrényt a baba ruháinak. Ennek a teteje lesz a pelenkázó.



Persze mi nem érjük be egy ilyen snassz kisággyal. Az alábbi képen látható ötletek ezen a "sablon" ágykereten tökéletesen kivitelezhetőek. Nagyon tetszik nekünk a sötét keretes design, ami egyben lábként is funkcionál, valamint a téglalapokból kirakott oldallap.



Arra azonban nincs 1,240 $-unk, hogy egy ilyen modern ágyat megvegyünk, viszont a mi kis olcsó Ikeás alapunkból férjem majd hasonló és egyedi darabot fog összeeszkábálni. Adam meg is rajzolta 3D-be a modellünket. Fehér kerete lesz, sötét lila téglalapokkal, amikre még majd valami szép lányos grafikát kell kitalálnunk. A barkácsoláshoz még bőven van idő. :)



A kiságy még dobozába várat magára, ám a babasarokhoz vett többi bútordarabot már a hazaérkezésünk éjszakáján összeraktuk. A lelkes, izgatott szülők már csak ilyenek. :) Megterveztük, mértük, rajzoltuk, hol lenne pöttömkének a legjobb helye, és aszerint átvariáltuk az egész hálószobánkat. Adam áttolta az ágyunkat a másik falhoz, és kezdetét vehette a barkácsolás. Én pakoltam, törölgettem, rendet raktam, férjem pedig elsőnek felfúrta a két fehér polcsort. Ez lesz a pelenkázó felett, ahol majd a kencéket, pelenkákat, játékokat és könyveket fogjuk tárolni. Utána következett a fiókos szekrény összeszerelése...



A komód szerencsére jó nagy, így még az a sok kis ruhácska is bőven elfért a sorokban. A tetejére felkerült a (centire pontosan) megegyező méretű pelenkázó matrac, amit lila huzattal vontunk be. A felette lévő polcokra felpakoltuk a fehér fonott kosarakat (amikbe majd a krémek, olajok, púderek, pelusok lesznek), néhány játékot, könyvet és egy szép sötétlila éjjeli lámpát, amit szintén az Ikeába vettünk.



Nekem már csak egy sarokba állított kényelmes nagy fotelre lenne szükségem, ahol a babát etethetem majd, és mesélhetek neki, de ezzel még egyenlőre várunk. Következő lépésnek tervezgetjük a grafikát, amivel ezt a sok fehér bútordarabot fogjuk feldobni.