Tizenötödik hét és a második terhesgondozásunk

Július 19.

Lassan de biztosan dudorodik a pocakom. A szokásos heti fotózáskor most jobboldali haspózolást is csináltunk:

A bébi:

A baba bőre nagyon vékony, az erek átlátszódnak rajta. Az egész testet finom szőrzet, a lanugo borítja, amely nagyjából a 26. hét környékén kezd majd eltűnni. Fejtetőtől a fenekéig kilenc-tíz centi hosszú, súlya pedig 50-70 gramm. A haj és a szemöldök szőre is növekedésnek indul. A csontok egyre erősödnek. A magzat sokféle kunsztot tud már ebben a korai időszakban is: forgolódik, rugdal, az ujját szopizza, ásít és nevet.

Július 24.-én, péntek délelőtt megvolt a második terhesgondozásunk. Gyors rutinvizsgálat volt, többet várakoztunk, mint amennyit valójában foglalkoztak velünk. Én sem számítottam igazából nagy dolgokra, de arra legalább, hogy majd a vizeleten kívül a vértesztemre is kíváncsiak lesznek. Ultrahangról nem is álmodoztam. Már elfogadtam, hogy ez itt nem módi. (Vagy drága mulatság.)
Egy újabb ismeretlen, de kedves nővérke fogadott minket, majd megtörténtek a szokásos mérések. Vérnyomás, súly... 116.6 lbs (52,8 kg), híztam vagy fél pound-ot, nem sok.
Aztán vizeletadás a vércukorszint tesztelésére, majd a nőci egy vizsgálószobába vezetett minket. Behozta a kis laptopját és jöttek a már megszokott kérdések: fejfájás? (nem), hányinger? (nem), érzékeny e a hasam? (igen), szedem e a vitaminokat? (igen), dohányzom? (nem) ...stb. Válaszaimat szépen bejelölte tollával az érintőképernyőn, kicserélte a papírlepedőt a vizsgálóágyon, majd mosolyogva távozott.
Vagy fél óráig várakoztunk az orvosra, miközben kismamaújságokat lapozgattunk. Amikor végre megérkezett, három mondatnál többet nem hallottunk tőle. Bemutatkozott, megkért, hogy feküdjek fel, majd szonográfiával (már ezt is tudom mi) megkereste a baba szívverését. 150-et ver másodpercenként. Milyen gyorsan csökken, gondoltuk. Ez annak a jele, hogy a kicsi szépen növekszik. Ezután megkérdezte kérünk e 20. heti ultrahangot, az igen válaszunkra aláfirkantott egy papírt, majd távozott.
Ennyi?!- néztünk Adammel csodálkozva egymásra. Hogy nekünk ezen a klinikán soha sincs szerencsénk, hihetetlen. Ezt a dokit is kihúzzuk a listánkról. Majdcsak a végére megtaláljuk a számunka megfelelőt.
De a lényeg, hogy minden rendben. Megkaptuk a következő vizsgálatra és ultrahangra (jeeee!) is az időpontunkat: augusztus 21. Reményeink szerint ekkor már a bébi nemét is meg fogjuk tudni. Csak mutassa majd magát. :)

Filmajánló 8.

Harry Potter and the Half-Blood Prince-2009 (Harry Potter és a Félvér Herceg)

Július 15.-én volt a film premier vetítése. Adam nagy Harry Potter rajongó, ebből következően nekünk is feltétlenül részt kellett vennünk az első bemutatón. Kennewick összes mozijába eladták a jegyeket, de szerencsére végül a pascoiba sikerült 6 darabot lefoglalni. Velünk tartott ugyanis Traci és Dustin, Travis és Jesse is. A film pontban éjfélkor kezdődött.
Mi már 10-kor a helyszínre mentünk, hogy jó helyünk legyen. Itt ugyanis sajnos a mozikban nincsenek megszámozva a székek, mindenki oda ül, ahová sikerül neki. Nem is értem ennek mi értelme van, de mindegy.
Amikor odaértünk, hihetetlen látvány fogadott minket. A bejárat előtt kígyózott a sor. Végig az épület oldalán és az egész parkoló körül. Nagy részük persze fiatal kamasz, és gyerekes családok. Sok jelmezbe öltözött rajongó és Harry Potter fan is volt közöttük. Voltak akik csak simán (botokkal és parókákkal) boszorkányoknak vagy varázslóknak öltöztek.
Mi is gyorsan beálltunk a sor végére, majd amikor elszaladtunk átvenni a jegyeket, kiderült, hogy a bankkártyánkat otthon hagytuk. A srácok tehát rohantak haza, mi meg Tracivel tartottuk a frontot. Aztán a sor egyszer csak megindult, még 11 előtt elkezdték befelé engedni az embereket. Hamar kellett cselekednünk.... Otthagytuk a helyünket, és befutottunk a kasszához. Adamék még csak akkor hagyták el a házat, de a kártya már a kezében volt. Szerencsére elég volt csak a számát bemondani, és már készhez is kaptuk a jegyeket. Mivel a pénztár közvetlenül a bejárat előtt állt, egy gyors kanyarral bepréseltük magunkat az első érkezők közé. :)
A szalagkorlátnál kaptunk pecsétet, hogy vissza tudjunk menni, majd szabad utat kaptunk. Bármelyik arénájába, akárhová leülhettünk, hisz a mozi mind a 6 termében a Herry Pottert vetítették. Kiválasztottunk Tracivel egy kisebb termet, és középen lefoglaltunk egy egész sort. Nemsokára megérkeztek a fiúk, és mindenki elégedett volt. Pop-corn-ért bőven maradt időnk sorba állni, hisz a film kezdetéig még egy bő óra volt hátra.

Én sajnos csak a felét bírtam végignézni. Úgy kettő óra tájékán -a több órás üléstől- elkezdett fájni a derekam. A sok forgolódás helyett jobbnak láttam elaludtam Adam vállán. De nem maradtam le semmiről, férjem azóta még háromszor megnézette velem a filmet. Én nem vagyok annyira fantáziavilág rajongó mint ő, de ez a rész tényleg nagyon élvezetes volt. A különböző effekteket pedig csodásan és élethűen sikerült megvalósítaniuk.

Tizennegyedik hét

Július 12.
Segítség, új őrület vette kezdetét nálam. Megkívántam a cola-t és a chips-et.
Adammel egyik nap éjjel, az ágyból kikelve kellett elugranunk a szomszéd benzinkútra, hogy jéghideg kólát ihassak.
Vettem még cola-s haribo gumicukorkákat, citromos cukorkát és sós chips-et. Remélem ez az egészségesnek cseppet sem mondható nassolhatnék hamar véget ér, de én igazából igyekszem minden megadni a babának, amit megkíván. :)
Na persze erre is, -mint mindenre- van egy elméletem. (Adam mondja mindig azt rólam, hogy nekem mindenhez van valami hozzáfűznivalóm. Ezek nálam általában az "I think..." kezdetű mondatok szoktak lenni.)
Szóval, I think... amikor a nő várandós, leginkább olyan ételeket kíván meg, amiket addig kikerült, vagy hiányoztak az életében. Gondolok itt leginkább a vegetáriánusokra, akik terhesen elkezdenek ellenállhatatlanul húsokat zabálni. Nálam ez a cukorral és a nasikkal van így. Ezelőtt még a kávét is cukor nélkül ittam, fagyiból meg sugarfree-t választottam. Most ennek úgy tűnik hiányán van a bébi, úgyhogy nem kínzom magam sem tovább, visszaálltam a "normál" üzemmódra... Ha pedig a kóla esik jól, hát megiszok egy pohárral. Érdekes viszont, hogy ezelőtt minden étkezéskor készítettem valamilyen párolt zöldséget, most pedig ezekre rá sem bírok nézni. Jaj, nem egyszerű ez az egészséges táplálkozás betartása, ha az ember semmi hasznosat nem kíván.
Még jó, hogy nyár van, és tombol a gyümölcsszezon. Valahogy azokat most igen kedvelem. Nagy sláger nálam az édes, hideg görögdinnye, zöldalma, cseresznye és sárgabarack.
A kávé illatát már újra élvezem, de nem fogyasztok, a koffein miatt. (Épp elég, hogy a cola-ban is van!)

Megalkottam új, második trimeszteres jógás listámat, lehet velem együtt relaxálni, erősíteni és nyújtani annak akinél aktuális. :)



A parásabb kismamáknak kicsit stresszes ez a második harmad első hetei időszak. A rosszullétek elmúltak, a baba mozgását viszont még nem lehet érezni. Semmi sincs a segítségemre, ami megnyugtasson, hogy él a pocaklakó és minden oké. A hasam meg még túl kicsi ahhoz, hogy tudatosítsa bennem: másodállapotban vagyok. Most tehát csak figyelem a bélmozgásaimat és törékeny porcelánvázaként közlekedem.

Így nézek ki 14 hetesen:


A baba fejlődése:
A méh jókora férfiökölnyi, a magzat pedig 8-9 centis, és 43 gramm súlyú. Ahogy a nyaka megnyúlik, az álla felemelkedik a mellkasáról, és egyre emberibb külsőt ölt. Elkezdenek kifejlődni a vérerei, csontvelőjében pedig a vér. Magzatvizet szív tüdejébe és fúj ki, ahogy próbálgatja a légzést és bele is pisil, azonban a magzatvíz 3 óránként újratermelődik. Nő a haja, és lehet, hogy már szopja az ujját.
Az izmok fokozatos fejlődésével a baba egyre élénkebben mozog: ezek még inkább reflexesek, de a karok és a lábak mozgása kezd összehangolódni. Többedszer szülő anyák ezt akár már érezhetik is.

Adam's Birthday

Július 11.

Nincs is jobb a nyári szülinapnál!-vallja Adam, aki július 11.-én negyed évszázados lett. Amíg én ezen a kerek évfordulón azt hangoztattam, hogy most vagyok utoljára fiatal, addig a férjem amiatt sopánkodott, hogy ez lesz élete utolsó szülinapja. Ezután ugyanis a gyerekünk zsúrjai sokkal fontosabbak és jelentősebbek lesz. Hát, majd meglátjuk.

Én talán izgatottabban vártam férjem szülinapját, mint ő maga. Már hajnalban megébredtem, hogy végre átadhassam a meglepimet. Előtte nap elsétáltam a boltba, majd gyümölcsös-joghurtos tortát készítettem.
Reggel hétkor kisomfordáltam a konyhába, és egy tálcára rápakoltam az összes ajándékomat. A torta tetejére gyertya is került, a tálca oldalaira pedig lufikat akasztottam.
"Happy Birthday tooooo youuuuu"-t énekelve vonultam be a hálószobába, amire férjem egyből felkapta a fejét. Sajnos a nagy izgalmak közepette a 2-es és az 5-ös gyertya eldőlt, de Adam-nek így is nagyra kerekedtek a szemei. Úristen, de nagy szám!-mondta, én meg csak röhögtem. Vissza fogod te még sírni ezeket az éveket. :)
Megtörtént a kívánság és a fújás. Felvágtunk egy szeletet a tortából, majd jöhetett az ajándék kibontása: egy Flip Video Ultra HD mini kamera állt a dobozban, amivel a zuram végre kiélheti videózás iránti vágyát, valamint a baba jeles pillanatait is könnyen megörökíthetjük majd. A digitális kamera oldalába USB csatlakozó van beépítve. A 1280 x 720 felbontású videók egy gombnyomással feltölthetők a YouTube-ra.

A férjem szülinapjára anyukámék is gondoltak, és múlt héten postai úton ajándék is érkezett. Teljes nyári ruhaszett és egy kedves kis képeslap volt a dobozban. Ezúton is köszönjük! ;)

A nap további része pihenéssel és Adam kis játékszerének tesztelgetésével telt. Délután kimentünk egy-két órára hűsölni a medencébe is, este pedig következett a nap fénypontja, a meglepetés szülinapi party.

Surprise Birthday Party!
Anyósommal már napok óta szervezkedtünk Adam háta mögött, email-en keresztül. Míg férjem erősen tiltakozott a nagy bulizás és hacacáré ellen, mi azért titokban tudtuk, ennek a meglepetésnek biztos örülni fog. Én mozgósítottam a barátokat, Heidi pedig előkészítette a terepet. Vett dekorációkat, kaját, piát, és piñata-t. (Erről majd később.)
Mivel nekem sem telefonom, sem elegendő információm nincs arról, hogyan értesítsem a barátokat, szép szorgalmasan meghívóleveleket írogattam, majd a legutóbbi, rákevős összejövetelünkkor kiosztogattam őket. Hisz nem sok időm volt, hogy titokban mindenkivel egyenként beszéljek. Egyszerűbb volt a kezükbe nyomni egy papírt. A szervezkedés tökéletesre sikerült, és a srácok visszajelezték, hogy ott lesznek.

Az este közeledtével a party hatalmas sikernek ígérkezett, hiszen Adam világosan a tudtomra adta, bizony ennyire rossz szülinapja még sohasem volt. Hogy lehet az, hogy senki még fel sem hívta felköszönteni.
Aztán eljött hét óra, és mi ál-vacsorára indultunk a szülőkkel. (Adam 6:57-kor született.) Ez volt ugyanis a terv: Elautózni a szülők házához, és onnan közösen indulni az étterembe. Mindeközben persze a barátok a kertbe sunyítva vártak a támadás pillanatára.
Még olyan apró részletekre is figyelnünk kellett, hogy a kocsiját mindenki a közelben lévő iskola parkolójába hagyja, nem pedig a ház előtt. A gond csak az volt, hogy a mi utunk is arra vezetett volna, ezért Richard felhívta Adamet, hogy szóljon, az utcát "lezárták", másik irányba kell mennünk. Szóval minden tökéletesen működött.
Amikor odaértünk, a család kivonult a ház elé, hogy akkor indulás az étterembe. Majd anyósom felkiáltott, hogy óó, had mutassa még meg nekünk az épülő kutyaházat, hátul a kertben.
Adam teljesen gyanútlanul vonult végig a ház oldalán, mi meg mögötte, kuncogva, libasorban.
Aztán ahogy befordult az udvarba, a teraszról vagy tízen spriccelték körbe festékszóróval: "Surpriiiiiise!"-kiáltották, megilletődött férjem pedig köpni-nyelni nem tudott. Fejére hamar felkerült az ünneplős korona, és kezdetét vette a bulizás.

Anyósom precizitásában most sem csalódtam. A party lényege Adam kedvenc figurájára, a Batman-re épült. Színei: fekete, sárga, kék. Mindegyik asztalnál lufik magasodtak az ég felé, köréjük pedig társasjátékok voltak kipakolva. Richard hamburgert és halat sütött a BBQ-n, Traci és Nanci pedig házi készítésű mártásokkal érkezett.
A desszert Adam kedvenc kekszéből, az Oreo Cookie-ből készült Batman-balls (Batman-golyók, vagy Batman-golyói, kinek jobban ízlik :)) volt.

Férjuram már az első fél órában legurított pár üveg sört és egy koktélt, így mielőtt teljesen elvesztené az emlékező képességét, gyorsan székre ültettük, és kezdődhetett az ajándékbontás. Lássuk csak a listát: hard drive, Batman és Goesbusters videojátékok (az én legnagyobb "örömömre" persze), Goesbusters és AWESOME póló, csokik, és Happy Last Birthday képeslap.
Én az eseményt, -és szinte az egész estét- kamera tesztelése címén meg is örökítettem.

Íme, ti is belekukkanthattok a felvétel egy apró részletébe. (1280x720, HD minőségben):

Ezután felkerült az "I didn't hear you... I was too busy being AWESOME" póló, és a party tovább folytatódott.
Kihoztuk a második joghurtos-gyümölcsös tortámat, amire viccesen egy félbetört kettest raktunk. (Lehet akár hármas is a vége. :)) Volt újra hepibörszdéj éneklés, kívánságműsor és petárdadurrogtatás.
Na, ezt is megnézhetitek. (A kamera tesztelése sötétben megbukott.):

Végre ezután már hagytuk a fiúkat a Beer-pong-ban kibontakozni. Na ja, egy újabb amerikai őrület. És még neve is van. :) Erről -az inkább ivásról szóló- nálunk igen népszerű játékról egyszer már meséltem, de most akkor ismételjük át még egyszer:
Egy hosszúkás asztal két végébe, piramis alakban, félig sörrel töltött 10-10 db műanyag poharat helyezünk. Két játékos (vagy páros) egymással szembe áll és ping-pong labdával próbál az ellenfél poharába találni. Ha ez sikerül neki, a másik játékosnak meg kell innia a benne lévő nedűt. A második-harmadik kör után garantáltan nehezebb lesz fókuszálni. :)
Szórakoztató játék, nekem bejön. Még ha most nekem nem is az iváson volt a lényeg, négy teli találattal besegítettem Adamnek. Ő meg "szegény" csak itta, itta a sört.

Utolsó játékszerünk a Piñata volt. Nevéből is adódóan ez most nem amerikai, hanem egy a szomszéd Mexikóból származó szokás. Adam-nél pedig a születése óta, évről-évre követett születésnapi hagyomány, amit nagy valószínűséggel a kis utódunk is tovább fog vinni.
A játék lényege, hogy egy cukorkákkal és csokikkal teli papírmasé figurát felfüggesztenek a fára. Ezután mindenkinek sorban, bekötött szemmel 3 esélye van arra, hogy a dobozt eltalálja úgy, hogy az széttörjön és az édességek a földre hulljanak. A többi gyerek közben kis zacskókkal figyel, és amint szétszakadt a papírmasé, rohannak begyűjteni a cukorkákat.

/Mi is az a piñata? Ősi eredetű, eredetileg a hittel, vallással, ünnepléssel összefüggő szokás, amely egyes feltételezések szerint Kínában alakult ki, s onnan terjedt át Európába a XIV. században, és a spanyol hódítók vitték át az amerikai kontinensre. A keresztény és az ősi indián tradíciókat ötvöző hagyomány igen elevenen él ma is Mexikóban, ahol a piñata a karácsonyi körmenetek időszakához, a "posada" ünnepéhez kötődik. Mára azonban vallásos tartalma többnyire feledésbe veszett, leginkább a gyerekek születésnapjának megünneplésére, gyerekpartik, zsúrok hangulatának emelésére szolgál. Nemzetközi sikere és egyre szélesebb körökben való elterjedése valószínűleg halhatatlanságot biztosít neki./
Forrás: Glob

Adam piñata-ja az idén a The Cars filmből ismert piros kisautó volt. Természetesen egy hokis családban mi mással csapkodnánk, mint Richard hatalmas hokiütőjével.
A picik (Healy és Audrey) nem akarták kipróbálni, így először az egyedüli gyerek, Cannon tesztelhette a papírmasé erősségét. Őutána következett az ünnepelt, majd Aaron és Taylor, mire végül én is kedvet kaptam, mert nem akartam kihagyni első pinata-ütések tapasztalatát.
Heidi bekötötte a szemem, majd csaptam rá három szép nagyot, amit később kicsit meg is bántam. A kis pocaklakó ugyanis nemigen díjazta erőlködésemet, és a hasam szűrni kezdett. De szerencsére nem lett komolyabb bajunk.
A dobozt végül Amy (Taylor barátnője) durrantotta szét.

Amint az édességek a földre potyogtak, mindenki megrohamozta a kupacot. A végére az összes gyerek elégedetten, és cukorkákkal teli szájjal távozott.

Az este folyamán még beer-pong-oztak kicsit a fiúk, majd a barátok lassan elszivárogtak. Következett néhány nyugodt perc, óra... Csak ültünk a sötét kertben, és beszélgettünk. Drága férjem (kisebb-nagyobb sikerrel) próbált kijózanodni, aminek a vége az lett, hogy én vezettem haza a kocsit. Még mindig jobb jogsi nélkül, mint ittasan volán mögé ülni...
Egy szó, mint száz, a meglepi buli nagyon jól sikerült! Januárban újra ünneplünk. Duplán! ;)

Időjárásjelentés és Pool

Mint ahogy annak idején arról már írtam, a lakóparkunkhoz egy külső medence is tartozik. Ez elég általános dolog itt Amerikában, hogy a lakásokhoz medencét, jakuzzit, sportpályákat, konditermet és szoláriumot; recepciót, társalgót és egyéb szórakoztató egységeket is építenek. Ettől függetlenül nagyon sok családi háznak is van saját medencéje. És, hogy ezt mennyire lehet egy szezon alatt kihasználni arra az első nyaram kezdetén hamar rájöttem.

Minimum 40 fokos kánikula minden és egész nap. De volt itt már 110 Fahrenheit is, ami 44 Celsius! Emlékszem, amikor június elején a 30 fokban már panaszkodni kezdtem, a helyiek csak annyit mondtak, várjam ki az augusztust. Hát közeleg, mi meg fuldoklunk a kánikulában. Minden lakásban van légkondi, de mi spórolunk vele. Szerencsére viszonylag hűvös a szobánk, de ha már nagyon nem bírjuk, akkor bekapcsoljuk a ventilátort. Az viszont tény, hogy a nappalok és éjszakák között nagy a hőmérséklet ingadozás. Este tehát aránylag lehűl a levegő. (Jah, 28-30 fokra, haha...)
A forróság itt egészen szeptember végéig is elhúzódik, és amilyen kemény a nyár, olyan kemény a tél is. De ezt már december végén megtapasztaltam, amikor Seattle-be utazva elértük a -20 Celsiust. Ám én még mindig azt mondom, ez így jó, ahogy van, fő a változatosság. Olaszországban például mindig meleg volt, és az egy idő után uncsi tud lenni.

Viszont egy valami hiányzik: Az eső és a nyári zivatarok. Tudom, az idén Magyarországnak sok viharban van része, szóval most sokan azt hiszik megőrültem. Pedig tényleg tud hiányozni, itt a nagy kopár szárazság közepén. Szóval hatalmas az öröm, ha nagy ritkán csurran-cseppen valami az égből. Az emberek ez ellen leginkább rengeteg locsolással védekeznek. A föld és a pázsit alatt beépített locsolórózsák vannak, amiket naponta többször is bekapcsolnak. De ennek ellenére a talaj nagyon száraz, úgyhogy ha kicsit nagyobb szél kerekedik, az egész város por és-homokfelhőbe borul.
Érdekes, hogy a mellettünk, alig három órányira lévő Seattle-be viszont mindig esik, és ennek köszönhetően a város gyönyörű parkokkal és virágos kertekkel van tele. Nekünk csak a kopasz dombok jutottak.

Nos, ez a kis időjárás-jelentés bevezető után talán mindenkinek érthetőbb lett, miért van itt nagy hasznuk a medencéknek. Az emberek munka után leugranak egy-két órára napozni és úszni, hisz még este 8-kor is fülledt meleg van. A gyerekek pedig az egész napjukat itt töltik, a hétvégékről ne is beszéljek. A medence területe tömve van.
Mi ezért nem is nagyon járunk ki. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk. Barátokkal jó kifeküdni, vagy áthívni a tesót, hogy a vízben játszhasson. Nagyjából ennyi.
Ha kevesen vannak akkor egész élvezetes tud lenni ez az egész strandolásdi. A víz tiszta, senki sem ugrál körülötted, nincs ordítozás, és úszni is lehet.
Általában kétfajta csoport látogatja a medencét: A fiatalok társasága, bömbölő zenével, titokban elkortyolgatott italokkal (az alkoholfogyasztás tilos), sikoltozással és ugrálással; valamint kisgyerekes családok, úszógumikkal, játékokkal és gyerekzsivajjal. Mi valahogy az idén a kettő közé szorultunk, és sehogy sem kényelmes. Talán jövőre már érdekesebb lesz babával úszkálni- mondogatjuk magunknak.

Ezen a nyáron csak nyugisan ücsörögve hűsölünk a medence szélén,... vagy csukott szemmel napozunk a nyugágyon,... vagy kismama és kispapa könyveket olvasunk...



...Adam kisöccsét tanítja szaltózni a vízben, ... vagy csak úgy beül haverjával dumálni a jakuzziba. (Én oda a forró víz miatt most nem mehetek be.)



Nem tudom, a jövő nyártól kezdve ezek a tevékenységek közül melyeket csinálhatjuk majd meg újra, (nem sokat) ... de abban biztos vagyok, rengetek új élmény vár még ránk. Éljen a nyár!

Crab Party

Július 9.
Egyik hétvégén Justin barátunk (nem Nancy férje, hanem egy másik) rákevésre hívott minket. Ő most Seattle-ben dolgozik, és mivel a héten rákászni volt az óceánon, egy jó nagy teli ládával hozta haza fogásait.

Mire odaértünk, kint a nagy teraszon, a gáz felett már forró vízben rotyogtak a "crab"-ok. Ez is amolyan Potluck kerti party volt, így mindenki hozott magával valamilyen kiegészítő kaját. Mi rizst és krumplipürét főztünk.
Na de Adamnek, -és további sorstársának, akik nem szeretik a seafood-okat-, is jutott valami a tányérra. Igen: hot-dog.
Mi Tracivel ültünk neki, hogy megbirkózzunk egy hatalmas rákkal. Kisebb-nagyobb sikerrel... Aki már próbált ilyen vastag pajzsot feltörni egy ujjnyi falatért, az tudja miről beszélek. De a küzdelemnek végül volt eredménye; a rákhusi nagyon finom. Miután a kitartó és megfeszített munka után megettük mind az 5-5 lábát, felnyitottuk a hasát. Jujj, bár ne tettük volna. Ott voltak a belei és mindenféle gusztustalan trutymó. Tracinek rögtön szerintem el is ment az étvágya, én viszont úgy döntöttem megbirkózok még eggyel. A fiúktól kaptam egy szép, megtisztított példányt, és leültem újra lakmározni. Ezúttal egy villa nevű segédeszközt is bevetettem.

Na, férjem már ekkor rosszállóan nézett rám, hisz a kismamáknak óvatosan kell bánniuk a halakkal és egyéb tengeri állatkák fogyasztásával. A szakemberek szerint kerülni kell a talajjal érintkező állatokat, valamint leginkább arra kell figyelni, hogy a hal ne legyen higannyal szennyezett. Ilyenek nagy valószínűséggel a nagyméretű tengeri halak: cápahús, kardhal és királymakréla.

A rákok után, később a srácok elkezdtek kagylókat is kifőzni, de hiába indultam volna meg üres tányérommal, gondos férjem megállt parancsolt. Ennyi elég volt a seafood-ból, egyek inkább krumplipürét. :)

Hát így kóstolhattam meg életem első óceáni nagy rákját, és remélem a legközelebbi alkalommal már kagylókkal is kísérletezhetek. Mellesleg, -ahogy Traci mesélte- ez a rákászás dolog is elég izgalmasan hangzik: Kihajózni az óceán mélyére. Na, majd talán egyszer ezt is kipróbálom.

Tizenharmadik hét

Július 5.
Egyre hamarabb telnek most már el a hetek. A pocakom (már amennyire) kigömbölyödött a hányinger pedig elmúlt.

Az éjszakai háromszori megébredések mostanra már állandóvá váltak. Amikor lefekszem, mindig az jut eszembe, lassan át kéne szoknom arra, hogy oldalasan aludjak, mert ez a hason fekvés dolog nem fog már sokáig működni. A lábam már így is fel kell húznom, hogy ne nyomjam annyira a bébit. Ekkor meg az jön, hogy szegény édes álomba szenderült férjemet lökdösöm le az ágyról. Mi lesz így velünk pár hónap múlva? :)

A héten megvolt első kismama bolt vásárlásunk is. A felsőimmel még nincs gondom, a farmerjeim begombolása viszont már egyre nehézkesebben sikerül. Ülni pedig általában kigombolva szoktam. Szóval kellett valami jó kis nyári rövid gatya.
A Motherhood-ba mentünk, ahol a próbálgatások alatt annyira vékonynak éreztem magam, mint még soha életemben. Az összes ruha ugyanis lógott rajtam, még az S méretűek is. Adam és az eladó pedig csak röhögött. Túl korán jöttünk, még híznom kell. :)
Tanácstalan voltam: De akkor most mit vegyek fel? Végül nagy nehezen megbékéltem egy fehér rövidnadrággal, aminek gumis a teteje. (Az van rajtam a családi fotózáson is.) Nagyon kényelmes! Volt a fülkében egy derékra akasztható (műhas) párna is. Persze, hogy fel kellett próbálnom nekem is. Na, aztán amikor óriási hassal megpillantottam magamat a tükörben, egy hangos "oh, my god!" felkiáltással gyorsan le is vettem. Adam megint csak kiröhögött, és a kis székén ücsörögve tovább bújta a kezébe nyomott kismama újságot.
A kasszánál sem szabadultunk olyan hamar. Feltettek ezer kérdést, többek között az email címemre is kíváncsiak voltak. Azóta kapom szép számmal a reklámanyagokat, és különféle leárazási akciókról szóló leveleket.
Azért, hogy valaminek örüljünk is, kaptunk egy ajándékzacsit. Otthon aztán kibontva a sok prospektus és minta között egy hiperszuper-modern-légkieresztős cumisüveget is találtunk. Hurrá, az első babás kellékünk. :)

Ja, és ha már kismama boltban jártunk, vettem Cocoa Butter has masszázs krémet is. Ezt nagyon fontosnak tartottam. Hogy ne legyenek terhességi csíkjaim. Azóta is szorgalmasan kenegetem magam, jobb korán, mint később, hiszen megelőzésre van... és nagyon remélem használni fog. Rábeszéltem magam még egy Soothing Oil-ra (nyugtató olaj) is, amit zuhanyzás után kell alkalmazni a viszkető bőrre.
Ha van valakinek esetleg más, jól bevált módszere, kíváncsian várom a jótanácsokat! ;)

Következzen a heti pocakfotó. Kivettem a köldök piercingemet is, aminek a helye valószínűleg heteken belül be fog forrni. A nagy könyvben is az áll, a 13.-14. héten tanácsos elbúcsúzni tőle. De nem is baj, drága férjem úgysem rajongott ezért a fémdarabkáért. Hiába, a természetes szépség híve. :)



Hogy néz ki a bébi ezen a héten:
A magzat ezen a héten eléri a 25-28 grammot, és fejtetőtől fenékig mérve 6.5-7.5 centis. Nagyjából ugyanakkora mint a méhlepény. Lelkesen fickándozik a magzatvízben lebegve: egyelőre még rengeteg helye van. Elkezdenek fejlődni a hangszálai, az arca pedig egyre inkább emberi külsőt ölt, ahogy a szemei a feje oldaláról középre húzódnak, és a fülei is helyre kerülnek. Már kialakultak a fogacskák és az ínyben várják, hogy majd idekint kibújhassanak. Mája elkezd epét termelni, hasnyálmirigye pedig inzulint. A külső nemi szerv elvileg már látható, de gyakorlatilag csak a 16-18. héten kerülhet a látótérbe az ultrahangos vizsgálaton. A baba belei, melyek ezidáig a köldökzsinórban voltak, a hasába kerülnek és kialakulnak a bélbolyhok is, melyeknek köszönhetően megindul az emésztés és megtörténnek az első bélmozgások is.

Summer Family Pictures

Július 5.

Ahogy azt ígértem, a függetlenség napját követő vasárnap délután vissza is tértünk a csodás borvidékre... A téli családi fényképezkedés után itt vannak a 2009-es, nyári pózolások, a Terra Blanca Winery gyönyörű kertjében. (Mindenkinek élénk színeket kellett felvennie.):

Independence Day

Függetlenség napja- Július 4.
Mindenki hallott már erről a jelentős napról, az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepéről. Az amerikaiak ezen a napon ünneplik a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os deklarációját, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától.
A megemlékezés fontos kelléke a tűzijáték.

Az ünnep jelentőségét és súlyát az is bizonyította, hogy bár július negyedike az idén szombatra esett, Adamnek már péntekre munkaszüneti napot adtak ki. Hosszú hétvégének néztünk elébe.
Első dolgunk az volt, hogy a teraszunkra kifüggesztettük amerikai lobogónkat.

Parádé
A függetlenség napját már kora reggel megkezdtük, amikor is ünnepi felvonulást nézni indultunk Pasco-ba. A parádén a junior Americans hokicsapata is részt vett, görkorikkal, Richard jeep-jével, és sok-sok zászlóval.
Míg anyósomék izgatottan készülődtek és díszítették a kocsit, mi Adammel igyekeztünk jó belátható, árnyékos helyet találni. Útközben sok kis különálló csapatot láttunk, akik szintén majd a városi felvonuláson fognak részt venni. Mint például a képen látható 10-12 éves katonai újoncokat.

Mivel viszonylag későn érkeztünk ki, sajnos nem volt egyszerű feladat fa alatti helyet találni. Mikor már épp feladtuk volna a keresést, a pázsiton, két család között megláttunk egy két székre elég szűk rést. :) Gyorsan helyet is foglaltunk, majd már csak várakoznunk kellett.
Csupán arról feledkeztünk meg, hogy a mexikóiak lakta Pasco-ban vagyunk! Pár perc múlva két illemet (és angol nyelvet) nem ismerő paraszt (már elnézést a kifejezésért, de nagyon bosszúsak voltunk) beült elénk a járdára. ...Hát így kezdődött, idegeskedve Amerika legfontosabb ünnepe, amit sajnos nagyon sok illegális bevándorló csúfított el, akik szemmel láthatólag nem az őket befogadó ország tiszteletére, hanem az ingyen osztogatott cukorkákért jöttek ki az utcára.

Na ennyit róluk, most jöjjön a parádé, leginkább képekben:
A dobszó és duda egyre erősödött, majd megjelentek a felvonulást megnyitó tengerészek, kezükben az Egyesült Államok és Tri-Cities lobogójával. Az idősebbek, tiszteletüket kifejezve felálltak, és kezüket a szívükre tették.
Utánuk először lovashintók, tűzoltókocsik és a Cool Desert Night-ból látott régi autók vonultak fel. A cabriók tetején szépségkirálynők és modell lányok integettek. Őket követte néhány politikus, szenátor; akik lufikkal, szórólapokkal és névjegykártyákkal leginkább kampányoltak és reklámozták magukat.

Rengeteg, szinte minden második autóból cukorka és csokieső zúdult a járdákra. A gyerekek pedig sikítva és lelkesen futottak oda, hogy minél többet zsebeljenek be. Vicces itt a zseb szó, hisz mindenki akkora szatyrokkal érkezett, mintha legalábbis a heti nagy bevásárlását végezné. És valóban, én voltam a naiv. Ezek a zacskók pár perc alatt tömve lettek. Azt mondanom sem kell, és a kép is bizonyítja, hogy akadt néhány mohó, édes szájú anyuka és apuka is.
A felvonulók között voltak városi színház és dráma szakkörös fiatalok (Harry Potter a kamion tetején),...

cowboy-ok és cowgirl-ök... úttörők...

zenekarok, kórusok, tornászok, zászlódobálók, pom-pom lányok, hokisok (igen, a kép legelején az ott Cannon) ... és még rengeteg városi klub, ...-csoport, csapat, gyülekezet, szakkör és még folytathatnám a felsorolást- mutatta meg magát a parádén.

Kicsit olyan volt mint a szombathelyi Savaria Karnevál, de csak egy nagyon kicsit. Igazából teljesen más hangulata volt. :) Hiányoltam a zenét, éneket, hangoskodást, mulatozást és maskarákat, de igaz itt most nem ezen volt a hangsúly. És különben is, más kontinens, más ország, más kultúra, más szokások és hagyományok.
Nagyon tetszettek viszont a kidíszített autók és a vidám, amerikás kalapba bújt igazán, szívből ünneplő hazafiak. Ez főként az idős emberekre volt jellemző.

Amint véget ért a felvonulás, mindenki a már megszokott módon fogta cókmókját és egy szempillantás alatt eltűnt. Ez is egy számomra ismeretlen dolog, amihez hozzá kell szoknom. Senki sem ücsörög ott tovább, beszélget, várakozik vagy sétál. Még látod az utolsó felvonulók sorát, de már csukod is össze a piknikszéked és húzol a kocsid felé. Különben ufóként fognak rád nézni. Minek ülsz még ott?!

Mi Adammel még megvártuk anyósomékat, hogy körbeérjenek a parádén, majd ebédelni, kirándulni és bort kóstolni indultunk a szomszéd Prosser városába. Legnagyobb csalódásunkra a kiválasztott olasz étterem ünnepnap miatt zárva volt. No comment. Szóval maradt egy helyi gyorsétterem, ami egyikőnk tetszését sem nyerte el, ezért, -hogy valami jóval is megédesítsük a szánkat- betértünk egy fagyizóba. Ez inkább amolyan ajándékbolt szerűség volt, ahol én vettem is férjemnek egy aranyos kis "Father's First Steps, 25 things every new dad should know" című könyvet. :)

Terra Blanca Borászat
Hazafelé menet felkocsikáztunk a csodás Terra Blanca borvidékéhez. Sajnos én a vízen kívül nem sok mindent kóstolhattam meg, és azt ugye mondanom sem kell, hogy amióta elmúlt a rosszullétem, már kezdek újra alkoholért sóvárogni. :)
Amíg a többiek a finom szőlő zamatát élvezték, én a mesés tájban gyönyörködve ellőttem pár művészfotót. (Tudom, már csak egy jobb minőségű kamerára van szükségem. Majd írok a jézuskának. ;)) De így is látszik mennyire szép hely.
Az anyósom elhatározta, itt készítjük majd el idei nyári családi csoportképeinket...

Amikor a 40 fokos tomboló hőségben visszaértünk a városba, még az esti party előtt megálltunk tűzijátékokat vásárolni.
A napnak ebből a részéből tényleg csak arra emlékszem, hogy tikkasztó meleg volt. És nem túlzok a negyven fokkal, volt talán több is. (100-106 Fahrenheit) Csodálom, hogy az egész Fireworks-os bódé nem robban fel ott helyben.
Összevásároltunk különféle petárdákat, durrogtatókat, fényszórókat és kisebb tűzijátékokat.
Az amerikai törvények szerint ezeket a játékszereket a mai napon, éjfélig el kell használni, utána már illegális.

Otthon aztán a ház elő udvarában, -a zászló és a liberty szobrocskák előtt- még elkattintottunk pár Johnson és Denning Family picture-t, hogy mindenki lássa mennyire vidáman telik ez a nagy nap. :)

4th of July Party

Nos hát akkor pár szót az esti buliról. Anyósomnál ismét előkerültek a csodás, alkalomhoz illő dekorációk és kellékek: kék csillagos asztalterítő, amerikai zászlós szalvéta, papírtányér, tálak és dobozok, piros-kék-fehér evőeszközök.
A menü: természetesen hagyományos amerikai ételek:
a már megszokott hamburger, hot-dog és chips mellett voltak saláták, tésztás zöldségsaláta, szalámival, tonhalas tészta, és tradicionális krumplis tojásos tészta. Desszertnek American Pie! (igazi amerikai almás pite)

A kerti partyra eljöttek a barátaink is, akikkel miután jól teleettük magunkat következhetett a nap fénypontja, a nagy városi tűzijáték megtekintése, és a sajátok eldurrogtatása...

Tűzijáték

Mindannyian először Aaron-ék házához mentünk, mert ők a folyópart felett laknak, és onnan úgy gondoltuk majd csodás rálátásunk lesz a víz feletti tűz játékára. A rádióba azt mondták 10 pm-kor kezdenek, ehhez képest mi még nagyban piknikes székeinkkel sétáltunk a part felé, amikor az első lövések már eldurrantak.
Az autóút végig tele volt emberekkel. Sokan csak álltak vagy ültek a fűben, ez már nem számított. Néhány részeg férfi dőlöngélt a sorban. Ma legális az utcán alkoholt fogyasztani.
Azt hittem ezt a pár maradék percet már kibírom állva, de így vagy úgy, kismama vagyok, nincs mese, és vérnyomásom hamar ült parancsolt.
Most a szombathelyi Csónakázó-tó feletti nyári tűzijátékok jutottak eszembe. Ismét a zene hiányzott. Sohasem gondoltam volna, de Vangelis annyira beleivódott az emlékezetembe, hogy Amerikában, a függetlenség napján, a színes fényekben gyönyörködve a "Chariots of Fire"-t dúdolásztam.

Amint az égben elaludt az utolsó fény, jött a szokásos rohanás. Mindenki szélsebesen elindult hazafelé. Én még fel sem álltam a székemről, de a mellettem lévő autóban már bent ült egy egész család és indították a motort. Pedig én még elnéztem volna a távolabbi tűzijátékokat is.
De semmi gond, mentünk mi le, a kijelölt területre, ahol legálisan lehetett eldurrogtatni amit aznap vásároltunk. (A saját kertedben nem játszhatsz, és ezt a pázsitot folyamatosan locsolták.) A parkoló és a park tele volt emberekkel. Az egész városrész már akkor hatalmas füstfelhőben úszott.
Kipakoltuk a kocsiból -most végre kényelmesen- a műanyag székeket és néztük a srácok alkotásait. Taylor sorjában állította a földbe a kis rakétákat és gyújtotta meg őket. Cannon közben petárdákat dobált. Amikor meg a sajátunk nem égett, mások tűzijátékait csodáltuk, egészen éjfélig.